Létünk karmesterei a testben

220px-Rotating_brain_colored

A stressz a test ingerekre adott általános, nem specifikus reakciója. A kifejezést Selye János alkotta meg az állatvilágban mindenütt megtalálható folyamatok leírására.

A stresszt előidéző tényezők a stresszorok. Ezek okozzák a stresszreakciót vagy stresszválaszt a szervezetben.

 

A stresszválasz során történő élettani változások vezethetnek az egyes betegségek kialakulásához. A stresszválasz érinti a glükóz (cukor) mobilizációt, az energiaellátást, szív- és keringési rendszer működését, a légzést, a vízháztartást, a savasság-lúgosság szabályozását, az immunrendszer működését és a véralvadást. Így a stressz az összes szervet érinti az idegrendszeren és a hormonháztartáson keresztül.

A környezeti inger hatására fellépő stressz eredendően a veszélyek elkerülésére készít fel. Az állatvilágban ez egyszerű és természetes folyamat. Az embernél a társadalmi keretek megváltoztatták a természetes folyamatok lezajlását, és a stressz a lassú méreghez hasonlóan képes hatni. Az embernél a társadalmi stresszfaktorokkal történő bánásmód a megküzdés nevet kapta.

A stresszhatások az ideg- és hormonrendszeren keresztül bontakoznak ki. Két út létezik egymás mellett, az egyik egy nagyon gyorsan kibontakozó idegrendszeri hatás, melyet a vegetatív idegrendszer ún. szimpatikus része fejt ki. Ez a riadó jelzés elér a mellékvesevelőig, ahol adrenalin lökődik a vérbe. Így az egész szervezetet készenléti állapotba helyezi az alarm fázisnak megfelelően: nő a pulzus- és a légzésszám, az izmok tónusa, stb. Vagy küzdeni és támadni kell a mobilizált energiával, vagy menekülni – minél távolabb az ellenségtől és veszélytől. A stresszorok a másik úton a hipotalamuszt aktiválják, mely aztán jelt ad az agyalapi mirigynek (hipofízis), és még továbblépve, a mellékvesekéregben fokozza a kortizol kéreghormonok elválasztását. Ez lesz a hormonális válasz, mely a vérben maradva még jópár percig kifejti a hatását, a stresszhatás megszűnte után is. Ha nem használjuk fel a mobilizált anyagokat (cukor, zsírsavak, nyomelemek, stb.), akkor azok lerakódnak a szervezetben, és károsíthatják az ottani szöveteket – gyulladást, s ezáltal fekélyt, koleszterin lerakódást okozva.

Az elválasztott glükokortikoidok serkentik a zsírok és szénhidrát energiává alakítását. Mindeközben gátlás alá kerülnek az ún. anabolikus, felépítő folyamatok, mint a fehérjeszintézis. Továbbá lecsökken több, a hosszabb távú túlélést szolgáló működés, mint az emésztés és a szaporodás. A mellékvesekéregből elválasztott kortikoszteroidok növelik a vércukorszintet, miközben gátolják az immunrendszer működését. Vagyis a stresszor önmagában az egészséges védekezőműködés ellen hat, annak színvonalát csökkenti, és negatív visszacsatolás révén a stresszválaszt leállítja.

A stresszválaszban résztvevő hormonoknak tekinthetjük a vazopresszint, a prolaktint, a növekedési hormont és a pajzsmirigy hormonokat is. A vazopresszin vizet és sót tart vissza, ezáltal a vérnyomás növeli. A növekedési hormon az inzulin elválasztást fokozza, így segíti a zsírsavak és a glükóz felhasználását, hosszabb távon a csont- és izomnövekedését támogatja. A pajzsmirigyben termelődött tiroxin hatására felgyorsul a sejtek anyagcseréje, és fokozódik az izmok alapfeszültségi állapota, valamint az összehúzódó képessége. A nemi hormonok közül emelkedik az ösztrogén és a progeszteron, illetve a tesztoszteron szintje.

A hosszútávú stressz

A szervezetben bekövetkező változások azt a célt szolgálják, hogy a szervezet az azonnali cselekvést igénylő stresszhelyzetekhez alkalmazkodjon. A modern emberi környezet stresszorai nem egyszeri, intenzív alkalmazkodást igényelnek. Sokkal gyakrabban a lassan csepegő méreghez hasonlatosak, melyek miatt a szervezet készültsége állandósul. Így az egyensúly nehezen áll helyre, miközben tünetek, betegségek ütik fel a fejüket.

A stresszhatások mérése

Használatos a pszichológiában a stresszhatások mérése egy önbeszámolós listából való válogatással. A Thomas Holmes és Richard Rahe szerzőpáros által az 1960-as években összeállított listát a mai napig elterjedten használják a világon. Ebben azok a szociális stresszek kerültek felsorolásra, melyek az embernek legtöbbször megterhelést jelentenek. (Érdekes, hogy az embert kevésbé érintik biológiai hatások, mint katasztrófák, hideg, hőség, és hasonlók.)

A legsúlyosabb stresszt, a házastárs halálát 100 pontra értékelik, míg a lista alján a legkevésbé megterhelő életesemények állnak.

Ha ezen események felgyűlnek a megelőző két évben, akkor nagyobb lesz a kockázata például a pszichoszomatikus betegségeknek, infarktusnak, fekélyeknek, fertőzéseknek. Egy tanulmányban például egyértelmű kapcsolatot mutattak ki a személyt érő stressz mennyisége, és a megjelenő infarktus között.

Természetesen vannak védőfaktorok, melyek segítenek csökkenteni, feloldani a stresszhatások keltette következményeket. Ezekről szól az Új Germán Medicina is, melyben a stresszt és életeseményeket új szemszögből megközelítő Dr. Ryke Geerd Hamer a test-agy-lélek működési együttesét tudományos megfigyelésekkel igazolta.

 

Forrás

Atkinson-Hilgard-Smith-Hoekshema (2011): Pszichológia. Osiris kiadó, Budapest

Selye János (1964): Életünk és a stress. Akadémiai Kiadó, Budapest

Szabó Pál (1991): Halálunk és a stressz. in: Természet Világa 1993; 124: 255-258.

Barnai Roberto (2012): Biologika Szerv Atlasz.

Dr. Ryke Geerd Hamer (2005): Az Új Orvostudomány, az Új Germán Medicina ismertetője. elektronikus kiadvány

 

Hasonló tartalom ITT.

Kökény Tibor, pszichológus, www.kokeny.vom