A depresszió biológiai háttere

A hangulatot befolyásoló idegrendszeri régiók

Az agyi képalkotás egyre inkább kifinomult formái – például a pozitronemissziós tomográfia (PET), az egyfotonos foton emissziós tomográfia (SPECT) és a funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) – sokkal jobban megvizsgálják a működő agyat, mint az régen sikerült. Az fMRI vizsgálat például nyomon követheti azokat a változásokat, amelyek akkor következnek be, amikor az adott agyi régió reagál a különböző feladatok során. Így például a fehér elefántra gondoló személy agyából egy nagy fehér foltot már képesek voltak detektálni.

A PET vagy SPECT szkennelés az egyes agyi neurotranszmitter receptorok eloszlásának és sűrűségének mérésével képes az agy feltérképezésére.

E technológiák használata jobb megértést eredményezett abban, hogy mely agyterületek szabályozzák a hangulatot, és hogyan befolyásolhatják más funkciók, például a memória és a depresszió alakulását. A depresszióban jelentős szerepet játszó területek az amygdala, a thalamus és a hippocampus.

A kutatások azt mutatják, hogy a hippocampus egyes depressziós embereknél összezsugorodott. Például egy, a Journal of Neuroscience-ban közzétett fMRI tanulmányban a vizsgálók 24 olyan nőt tanulmányoztak, akiknél előfordult depresszió. Átlagosan a hippocampus a depressziós nőknél 9-13%-kal volt kisebb, mint akik nem voltak depressziósak. Minél komolyabb volt a nő depressziója, annál kisebb volt a hippocampusa. A depresszióban szerepet játszó stressz kulcsfontosságú tényező lehet itt, hiszen a szakértők szerint a stressz lecsökkentheti, gátolhatja az új idegsejtek létrehozását a hippocampusban.

A kutatók feltárták a hippocampus neuronjai lassú létrehozásának és a depresszív hangulatok lehetséges kapcsolatát. Ezt az elméletet egy érdekes tény támogatja, mely az antidepresszánsokról szól. Ezek a gyógyszerek azonnal támogatják a kémiai átvivőanyagok (neurotranszmitterek) koncentrációját az agyban. Az emberek általában több hétig vagy akár hónapig nem kezdik jobban érezni magukat. A szakértők már régóta azon tűnődtek, hogy ha a depresszió elsősorban a neurotranszmitterek alacsony szintjének köszönhető, az emberek miért nem érzik magukat jobban, amint a neurotranszmitterek szintje nő az idegsejtekben.

A válasz lehet az, hogy a hangulat csak akkor javul, amikor az idegek osztódnak és új kapcsolatokat alakítanak ki, amely hetekig tart. Valójában az állatkísérletek kimutatták, hogy az antidepresszánsok a hippocampusban elősegítik az idegsejtek növekedését és fokozott elágazását. Tehát az elmélet szerint ezeknek a gyógyszereknek az igazi értéke új neuronok létrehozása (neurogenesis) lehet, továbbá az idegsejtek közötti kapcsolatok erősítése és az információáramlás javítása az idegi áramkörök között. Ha ez a helyzet, olyan gyógyszereket fejleszthetünk ki, amelyek kifejezetten elősegítik a neurogenezist, abban a reményben, hogy a betegek hamarabb reagálnak, mint a jelenlegi kezelések esetében.

 

A hangulat idegrendszeri központjai

Amygdala: Az amygdala része a limbikus rendszernek, amely az agy mélyén olyan struktúrákból áll, amelyek olyan érzelmekkel vannak kapcsolatban mint a harag, az öröm, a bánat, a félelem és a szexuális izgalom. Az amygdala akkor aktiválódik, amikor egy személy emocionálisan feltöltött emlékekre emlékszik mint amilyen egy ijesztő helyzet. Az amygdala aktivitása magasabb, ha valaki szomorú vagy klinikailag depressziós. Ez a fokozott amygdala-aktivitás a depresszióból való kilábalás után is folytatódik.

Thalamus: A thalamus kapja a legtöbb érzékszervi információt, és továbbítja azt az agykéreg megfelelő részére, amely magas szintű funkciókat irányít, mint például beszéd, viselkedési reakciók, mozgás, gondolkodás és tanulás. Néhány kutatás azt sugallja, hogy a bipoláris zavar a thalamusban jelentkező problémákból eredhet, amely segít az érzékelési bemenetnek a kellemes és kellemetlen érzések összekapcsolására.

Hippocampus: A hippocampus a limbikus rendszer része, központi szerepet játszik a hosszú távú memória működésében és az emlék feldolgozásában. A hippocampus és az amygdala közötti kölcsönhatás az “egyszer megharapott, másodjára félénk” hozzáállást jelentheti. Az agynak ez a része a félelem regisztrálását jelenti, amikor egy ugató, agresszív kutyával szembenéz, és egy ilyen tapasztalat emléke arra késztet bennünket, hogy a kutyákat, melyekkel az életben később találkozunk, ez alapján osztályozza. A hippocampus egyes depressziós emberekben kisebb (sorvadt), és a kutatás azt sugallja, hogy a stressz hormon folyamatos jelenléte gátolja az idegsejtek növekedését ebben az agyban.

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s